Csillapíthatatlan és legyőzhetetlen szabadságvágyunkhoz mohó, szinte gyermekies odatartozásvágy társul, és csak látszólagos az ellentét. Szabad az, aki szabad szívvel választja meg, kitől függjön, hová tartozzon.

A szellem akkor lesz szabaddá, ha többé támaszt nem keres.

A szabadság az, ha szabadságunkban áll kimondani, hogy kettő meg kettő négy. Ha ezt megtehetjük, minden egyéb magától következik.

Cselekedeteinket arra a mindig jelen lévő tudatosságra kell alapoznunk, hogy az emberek gondolkodásukban, érzelmeikben és cselekedeteikben nem szabadok, de csak annyira kötöttek indítékaik által, mint a csillagok mozgásukban.

Azt hiszik, hogy a vallási szabadság csatáját kétszáz éve megnyerték az USA-ban. Azonban az azóta eltelt időben, és most is, hatalommal bíró hangok mindig felszólaltak a bigottság és a gondolatok ellenőrzése mellett. Hasznos lenne összegyűjteni az összes bármilyen hívő (és hitetlen) nagy ember és asszony gondolatait e tárgyban, hogy meggyőzzük magunkat, hogy mi, a szabadság emberei és asszonyai nem vagyunk, és soha nem voltunk egyedül.

Szabad az, aki képes fölállni, és mindent maga mögött hagyni anélkül, hogy visszanézne.

A más szabadságát tiszteli, aki szabad akar lenni.
  
Nem érti ezt az a sok ember,
Mi áradt itt meg, mint a tenger?
Miért remegtek világrendek?
Egy nép kiáltott. Aztán csend lett.
De most sokan kérdik: mi történt?
Ki tett itt csontból, húsból törvényt?
És kérdik, egyre többen kérdik,
Hebegve, mert végképp nem értik -
Ők, akik örökségbe kapták -:
Ilyen nagy dolog a Szabadság?
  
Szabadság, szerelem!
E kettő kell nekem.
Szerelmemért föláldozom
Az életet,
Szabadságért föláldozom
Szerelmemet.
  
Szabadságát az ember rendszerint akkor becsüli, amikor már nem szabad, vagy ha szabadságát végtelen áldozatokkal vívta ki.
  
Az igazi nagyság mértéke az, hogy mekkora szabadságot adsz másoknak, nem pedig az, hogy mennyire tudsz másokat arra kényszeríteni, amit te akarsz.
  
Most pedig, Harry, lépjünk ki az éjbe, s kövessük léha csábítónk, a kaland hívó szavát!
  
Ha annyira vágytok a szabadságra és az örömre, miért nem veszitek észre, hogy nem magatokon kívül kell keresnetek? Jelentsétek ki, hogy szabadok vagytok, hogy örömben éltek, és valóban úgy lesz! Cselekedjetek úgy, mint akiknek birtokában van a szabadság és az öröm, és valóban a tiétek lesz.

Szabadon élek, szabadon érzek,
A szívemnek nincs akadály,
Csak hagyom, hogy égjen
És vigyen a vérem, mert szabadon semmi se fáj.

Adj a népnek szabadságot: mindent adtál neki; tedd rabszolgává: elvetted mindenét.
  
Szabadságodban áll meggondolnod magad. Választhatsz másik jövőt, vagy másik múltat.
  
A tapasztalat tehát éppoly világosan tanítja, mint az ész, hogy az emberek csakis azért hiszik magukat szabadoknak, mert cselekedeteiknek tudatában vannak ugyan, de nem ismerik az okokat, amelyek determinálják őket.

Nem az a szabadság, hogy azt teheted, amit akarsz, hanem hogy nem kell megtenned, amit nem akarsz.

A népnek foglalatosságot adunk; azon nép, amelynek magával dolga van, nem gondol arra, hogy szabad lehet.

Én pedig honunk minden lakosát, ha nem is gazdagnak, magas helyen állónak, de legalább szabadnak látni óhajtanám!

Ami kötelező, az ellen tiltakozunk a szabadság nevében. De amiről azt hisszük, hogy mi választottuk, nagyobb rabságba dönt, mint amit hadifogoly és rabszolga valaha elviselt.

Egy szóval: csúszó inda-szerepet
Nem vállalok halálomig!... Lehet:
Tölgy nem vagyok, nincs bükk-természetem,
De egyedül növök, ha már magasra nem!

Egy nő férfi nélkül olyan, mint egy hal bicikli nélkül.

Ha minden szabályt betartasz, minden jóból kimaradsz.

Ahol nincsenek törvények, és minden ember azt teszi, ami számára helyesnek tűnik, ott van a legkevesebb valódi szabadság.
  
Túl a sok-sok álmon,
Lázadó, könyörtelen harcon,
Sorsom tisztán látom:
Amíg létezem, a magam útját járom.

Kérlek, törd össze ezt a poharat - és szabadíts meg bennünket az átkozott előítéleteinktől, és a hülye mániától, hogy mindent meg kell magyarázni, és hogy csak azt merjük megtenni, amit a többiek helyeselnek.   

A világot megváltani nem tudom,
De nem hagyom, hogy a világ változtasson rajtam.

Nem minden vándorút céltalan.

Választhatnám a csillagokhoz vezető utat, de én inkább azt választom, amelyikre szükségem van.

Sokszor éreztem magam megsebezve, amikor elvesztettem azokat a férfiakat, akikbe szerelmes voltam. De ma már biztos vagyok benne, hogy nem lehet elveszíteni senkit, mivel birtokolni sem lehet senkit. Ez az igazi szabadság megtapasztalása: bírni a legfontosabb dolgot a világon, anélkül, hogy birtokolnánk.

A sikeres ember az, aki reggel felkel, este lefekszik, és közben azt csinálja, amihez kedve van.
 
A túlságos szabadság szolgaságra vezet.

Tudd meg: szabad csak az, akit
Szó nem butít, fény nem vakít,
Se rang, se kincs nem veszteget meg.
Az, aki nyíltan gyűlölhet, szerethet,
A látszatot lenézi, meg nem óvja,
Nincs letagadni, titkolni valója.

Döntened kell, mi a fontosabb,
Megnyisd, vagy őrizd önmagad.
Csak félig él, aki nem szabad,
A rabok szíve megszakad.

A Szabadság felelősség. Ez az oka, hogy a legtöbb ember retteg tőle.
  
Bizonyára el tudod képzelni, micsoda káosz lenne a világon, ha mindenki azt mondaná: "Független akarok lenni, felelősség nélküli, és szabadon ki akarom mondani, amit gondolok, és azt szeretném csinálni, amit én akarok." Mindnyájunknak szabadságunkban van úgy beszélni és cselekedni, ahogy egyénileg akarunk - föltéve, hogy a beszédnek és cselekedetnek ez a "szabadsága" nem okoz kárt embertársainknak.
  
Nehéz szabadnak lenni, de ha sikerült, megéri.

A szabadság nem az, hogy valaki vállalja a felelősséget - a szabadság ott kezdődik, amikor valaki vállalhatja a felelősséget. A vállalhatja azt jelenti, hogy lehetőségünk van legalább kétféleképpen dönteni. Lehetőségem van másként élni. Ez a szabadság.
  
Nem félt semmitől. Nem kötődött semmihez. A változás mögött a szüntelen megújulás örökkévalóságában élt. Mindig azt tette, amit tennie kellett. Azt hiszem, ez a szabadulás formulája!

Fázunk és éhezünk
S átlőve oldalunk,
Részünk minden nyomor...
De szabadok vagyunk!

Felülemelkedhetünk minden rosszon, ha felismerjük, hogy csak addig van hatalma felettünk, amíg hiszünk benne. Ha megtapasztaljuk ezt az igazságot, szabaddá válunk.

Mióta meghalt, pihenek. Utólag érzem csak, milyen lázas, természetellenes feszültségben, negyvenkétfokos lázban éltünk együtt, szüntelen veszekedések és kibékülések között. Aki azt állítja, hogy az életéhség, élvezőképesség és elementális tehetség ilyen mértéke semmivé lehet egyetlen pillanat alatt, az vak és tudatlan. Jelenléte azóta is sokszor átvisít rajtam, mint egy forró erőáram, megijeszt, megráz, felkavar lelkem mélyéig. Tudom, érzem, tapintom, hogy ő az, láthatatlanul, de súlyos sajátos lényegével, mindazzal, ami egyénien és félreismerhetetlenül ő.

A láncra kötött kutya megugatja a bolháit, de az, amely vadászik, észre sem veszi őket.
  
Vak éji denevérként repdeső lelkem meghalt, és fehér, szabad, fény felé szálló madárnak támadott fel.
  
Csinálj mindent úgy, ahogy neked jól esik, és ne törődj senkivel és semmivel!
  
Milyen jó nekem, süt a nap és langyos a levegő,
Igen, jó nekem, ez a hangulat a megfelelő,
Hogy nézzem, ne csak lássam, merre tévedek el,
Hozhat bármit az élet, engem nem érdekel.
  
Csak egy kincsem van, a szabadság -
Vállalom a kalandját.
Csak megyek ide-oda, ahogy visz a világ -
Nem tűröm a kalitkát.

Kinek semmije nincs, mindent megtenne már,
nincs zár és nincs határ.

Ki szabad igazán? Az, aki nem rabja saját szenvedélyeinek és mások szeszélyeinek.